AZ ÉKSZERKELLÉKEK ÉS FÉM ALKATRÉSZEK TÖRTÉNETE ÉS HASZNOS TANÁCSOK

Merülj el az EM ART hatalmas választékában: kapcsok, záróvégek, brosstűalapok és medálalapok, gyűrűalapok, összekötő elemek, stoppergyöngyök, fém csövek, fém kupakok, fülbevaló alkatrészek és számtalan egyéb ékszerkellék vár rád megfizethető áron. Szerezd be könnyedén az anyagokat, hogy megvalósíthasd kreatív ötleteidet, mi pedig az EM ART-nál néhány hasznos információval segítünk eligazodni a termékeid között.

Tartsd erősen! – Avagy hogyan válasszunk megfelelő kapcsot a kézzel készített ékszereinkhez?

Sok igazság van a mondásban: „Kis kövek is felborítják a szekeret”, és bizonyára sokan saját tapasztalatból ismeritek ezt. Az ékszertervezésben és -készítésben a részletek különösen fontosak, ezért fordítsunk rájuk külön figyelmet – kezdve az egyik leglényegesebbel: a kapoccsal.

Az egyik legfontosabb elem – és egyben az, amit a nyaklánc vagy karkötő tervezésekor a leggyakrabban figyelmen kívül hagyunk – maga a kapocs. Választásakor nemcsak az ékszer stílusát és a kapocs megjelenését kell figyelembe vennünk, hanem néhány egyéb szempontot is, amelyek biztosítják, hogy alkotásunk ne csak látványos, hanem tartós és kényelmesen hordható legyen.

Milyen kapcsot válasszunk az ékszer súlya szerint?

Kulcsfontosságú a választott kapocs teherbírása, vagyis az a maximális súly, amelyet anélkül elbír, hogy kinyílna vagy deformálódna. Általában ez nem olyan információ, amit a gyártók vagy a kereskedők kifejezetten feltüntetnek, és aligha végez bárki speciális terhelési teszteket a kapcsokon. Hasznos azonban tudni, mely típusú kapcsok alkalmasak a nehezebb ékszermodellekhez, és melyekkel kell óvatosabban bánni.

Omega kapocs (Omega Lever)

Ez a típus a finomabb, érzékenyebb kapcsok közé tartozik. Törött, üreges fémkarikából áll, amelyet egy apró kar egészít ki; ez zárja a nyílást, és megakadályozza, hogy a másik kapocsfélként szolgáló gyűrű kicsússzon. Leggyakrabban nagyon kicsi méretben kapható, elég filigrán, csekély teherbírással – főként vékony láncokhoz és könnyű nyakláncokhoz alkalmas. A nagyobb méretek nagyobb gyöngyöket is befogadhatnak, de összességében kevésbé elterjedtek. Ritkán készülnek különféle formavariációkban.

Rák- vagy karabinerkapocs (Lobster)

Ez a kapocstípus hasonló elven működik (rákolló- vagy papagájkapocsnak is hívják, mert nyitott állapotban a mozgó rész papagájcsőrre emlékeztet). Az előző típustól eltérően mechanizmusa lehetővé teszi a formai játékot – szívek, virágok, sőt állatfigurák is készülnek belőle. Nagyobb terhelést bír, mint az omega kapocs, ám többnyire ezt is kis méretekben gyártják és kínálják, így inkább finomabb, könnyű ékszerekhez ideális. A geometrikus formák mellett virág- és állatalakos változatok is léteznek.

Dobozkapocs (Box clasp)

A dobozkapocs egy keskeny fém „dobozból” és egy kettéhajtott fémlemezből áll. Amikor a lemezt a dobozba tolod, az kiegyenesedik, és lezárja a kapcsot. Különböző formákban, díszítésekkel készül, de nagyon nehéz nyakláncokhoz nem ajánlott. Egy változata a „horgos” dobozkapocs, ahol a kettéhajtott lemez helyett a lemez kampó formájú, és a doboz falán lévő nyílás(ok)ba akad. Noha elméletileg komoly súlyt is elbírhat, ezeket a kapcsokat általában kicsiben és finoman készítik, ami csökkenti a tényleges teherbírásukat.

Felcsatolós kapocs (Flip clasp)

Felcsatolós kapcsok – ezek a karórák szíján található csatokhoz hasonlítanak. Elég nagy súlyt is elbírnak, de nem minden modellhez praktikusak, különösen nem nyakláncokhoz. Különféle díszítéssel kaphatók, de nem túl elterjedtek, és nem mindenhol beszerezhetők.

Mágneskapocs

A mágneskapcsok sokféle formában, méretben és kivitelben léteznek, de a klasszikus mágneskapocs egy kettéosztott fémgyöngyből áll, amelynek mindkét felében mágnes található. Teherbírásuk a mágnesek erősségétől függ, de általában meglehetősen nagy.

Csavaros kapocs

Rendszerint nagyon finom, apró, ugyanakkor stabil, és sok súlyt is képes elviselni. Idővel azonban a menet elkopik, így a kapocs kevésbé biztonságossá válik.

Kampós kapocs (Hook clasp)

A kampós kapocs működése egyszerű: egy kampó egy karikán vagy nyolcas alakú elemen akad át, ennek ellenére nagy súlyt elbír, és számos dekoratív formában készíthető. Ebbe a kategóriába tartoznak a „toggle” kapcsok is.

S-alakú kapocs

S-kapocs. Az S betű formáját idézi (néha kis fantáziával), és mindkét oldalon be- és kiakasztható. A fizika törvényeinek köszönhetően nagyon erős és biztonságos. Többnyire látványosabb, nagyobb méretű elem, ezért optikailag is remekül illik nagy, nehéz gyöngyökhöz.

Tüskés/pálcás kapocs (Pin clasp)

Ez a kapocstípus egy karikából és egy pálcából áll, és a fizikai elveknek köszönhetően nagy terhet is elbír anélkül, hogy megsérülne vagy kioldódna. Különböző formákban és díszítésekkel készül.

Csúszó kapocs (Slider clasp)

Talán a legerősebb és legstabilabb megoldás a csúszó kapocs. Két fémcső alkotja, amelyek átmérője alig tér el egymástól, így az egyik bele tud csúszni a másikba.

A kapocs kiválasztását érdemes összehangolni a megfelelő szerelőkarikákkal (ha nem tartoznak a szetthez), és egy apró, de fontos elemmel, amelyet sietségünkben gyakran elfelejtünk – a drótvédőkkel (wire protectors). Ezek finom fémhurkok, amelyeket a fűzőszál vagy drót, illetve a kapocskarika köré helyezünk, hogy csökkentsék a súrlódást, és meghosszabbítsák az ékszer élettartamát. Drótvédők helyett használhatsz francia drótot is – ez egy finom drótspirál, amelyből egy rövid darabot a szálra fűzünk, hogy megvédje a kapoccsal való dörzsölődéstől.

Ne feledd, ha nem cérnát vagy drótot használsz fűzéshez (hanem például szalagot, textil- vagy bőr zsinórt), akkor speciális kapcsokra lesz szükség ezekhez a anyagokhoz, vagy megfelelő záróvégeket kell használnod.

Tények a fülbevalók történetéből

Az ékszerek évezredes múltra tekintenek vissza, és a fülbevalók az egyik legősibb jelei az ember külső megjelenése iránti tudatos igényének. A legkorábbi egyiptomi múmiák fülén is találtak fülbevaló nyomokat. Történelmileg először a férfiaknak volt joguk fülbevalót viselni. Az ókori Rómában törvény szabályozta, mennyi aranyat hordhatnak a férfiak a fülükben.

Az 1950-es években a fülbevalók népszerűsége visszaesett, és azokat a nőket, akiknek továbbra is ki volt szúrva a fülük, a társadalom sokszor kigúnyolta. Még ma is alapvető elem a fülbevaló szinte minden indiai rituáléban. Ott a gyerekek különleges szertartások és rítusok során kapják meg első fülbevalójukat. Egy fülbevalópár készítésekor a legfontosabb szempont a viselő kényelme. Nemcsak az ékszer szépsége számít, hanem a szerkezete is, amely nem zavarhatja a viselőt, hanem a komfort és az esztétikus stílus érzetét kell, hogy megteremtse.

A lánc története

Egy másik érdekes fémkellék az EM ART lánc kínálata. Ismered a lánc történetét? Merülj el az általunk megosztott információkban, és készíts egyedi ékszereket, amelyek örömet szereznek szeretteidnek. Szinte mindenkinek van legalább egy lánca. Valószínűleg nem gondolkodtál még azon, hogy mikor, hogyan és miért jöttek létre ezek a díszek, és hogyan váltak ennyire népszerűvé. A következő sorokban erre is rávilágítunk.

Réges-régen az emberek először aranyból kezdtek ékszert készíteni. Az arany jóval gyakoribb volt, mint más fémek. Emiatt – bármilyen furcsán hangzik is – más fémek sokkal értékesebbek voltak, mint maga az arany. Kinyerésük a különféle vegyületekből nehezebb volt, így költségesebb is. Úgy tartják, az első ezüst aranyérc olvasztásával keletkezett.

A görög történeti forrásokban az ezüst „elektrum” néven szerepel. Az ókorban mágikus tulajdonságokat tulajdonítottak neki. Az antik asztrológusok úgy hitték, hogy a nemesfém a Holdról származik, mert ugyanolyan csillogása és varázsa van. Az idők során az emberiség fejleszteni kezdte a bányászatot és a kémiát. Ebben az időszakban indult meg a tisztább ezüstkinyerés az ércekből, majd ennek eredményeképpen az ezüstékszerek, különösen a láncok készítése.

Kezdetben a láncokat és nyakláncokat drótból készítették. Nem ismert pontosan, ki, mikor és miért döntött úgy, hogy más fémekből is láncot készít. A sziklarajzok bizonyítják, hogy az embereket már a történelem előtti időkben is érdekelték a díszek és az ékszerek. Az első „láncok” bőr zsinórok vagy csontnyakláncok voltak. Később ezeket váltották fel a drótból készült nyakláncok.

Nem sokkal ezután a láncok készítése rézből, aranyból és ezüstből is elterjedt. A fémek felváltották a bőrt és a csontot tartósságuknak köszönhetően. Így a láncok örökölhető családi darabokká válhattak. Érdekes tény, hogy a láncot eleinte nem tekintették önálló ékszernek. Viselése szinte mindig valamilyen függő vagy medál jelenlétét feltételezte. A 20. század beköszöntével az ezüstlánc kivívta helyét a többi ékszer között. Ebben nagy szerepe volt az ötvös mesterség fejlődésének. Új, érdekes láncszövések születtek; addig mindössze 3–4féle minta létezett.

Ma a láncok különböző hosszúságban és vastagságban, kövekkel, bőrrel vagy faelemekkel kombinálva kaphatók. Joggal lehetünk hálásak az ékszerkészítés fejlődéséért – aligha szeretne bárki a 21. században csontnyakláncot viselni.

Szükséges fémkellékek és alkatrészek ékszerkészítéshez

Az EM ART fém kellékei és ékszeralkatrészei a kreatív alkotók leghűségesebb segítőtársai. A fémből készült kiegészítők és ékszerkomponensek hatalmas választéka az üzleteink gazdag kínálatának köszönhetően jut el hozzád. Elkészítésükhöz a tervezők sokféle fémet használnak – például ezüstöt, sárgarezet, rezet – valamint ásványokat, mint a kvarc, ametiszt stb. Vannak, akik még tovább mennek, és merészen kísérleteznek az extravagánsabb ötletekkel: akrillal, üveggyöngyökkel, textillel és organikus anyagokkal, mint a fa, kagyló, kender, papír és sok más.

A jó kézműves ékszerkészítőket az jellemzi, hogy nemcsak fantáziával rendelkeznek, és a tehetség varázsát hordozzák fejükben és szívükben, hanem kiválóan ismerik az egyes emberi civilizációk motívumait és díszítéseit, ahogyan azok ékszerművészetében megjelennek. Innen ered az a finom kulturális és etnikai „fűszer”, amely annyira különlegessé teszi a kézműves ékszereket.

A tervezők ereje a kreativitásukban rejlik. A kreativitás pedig valójában rendkívül egyszerű dolog – akárcsak Kolumbusz tojása. Ismered Kolumbusz tojásának történetét? Nagy földrajzi felfedezései után Kolumbusz összegyűjtötte a spanyol nemeseket egy vacsorára, akik egy ponton elkezdték lekicsinyelni eredményeit. Azt állították, hogy bárki elérhette volna ugyanezt, ha ugyanolyan irodalmi és földrajzi ismeretekkel rendelkezik. Ekkor Kolumbusz fogott egy tojást, és kijelentette, hogy egyikük sem képes azt úgy felállítani az asztalra, hogy ne használjon hozzá semmilyen segédeszközt. Miután minden próbálkozás kudarcot vallott, az ingerült arisztokraták kérték, hogy mutassa meg ő maga. Kolumbusz habozás nélkül finoman az asztallaphoz ütötte a tojást, amely a kis horpadásnak köszönhetően megállt függőlegesen. „Ezt bárki meg tudja csinálni!” – kiáltották a spanyol előkelők. Kolumbusz így felelt: „Valóban, bárki meg tudja – de az a fontos, hogy ki az, aki először gondol rá.”

Pontosan ebben a mondatban rejlik a kézzel készített ékszerek mestereinek alkotóereje. Azért, mert állandóan fejlődni akarnak, egész életükben tanulnak, és folyamatosan keresik az újat, az érdekeset és az ismeretlent, ma mi is hozzáférünk a megannyi csábításhoz és lenyűgöző szépséghez. Minden nő ráismerhet önmagára a munkájukban – csak annyit kell tennie, hogy megnyitja a lelkét, és felismeri magát ebben a szépségbőségben.

A kézzel és kreatívan készített ékszerek a legegyszerűbb módjai annak, hogy egyediek legyünk. A megjelenésünknek, személyiségünknek és lelkünknek azt a részét képviselik, amely megismételhetetlenné tesz minket. Csodálatos kiegészítők, amelyek a legegyszerűbb öltözetet is különlegessé varázsolhatják.

A női egyediség gondolata az ókortól napjainkig ível… és az örökkévalóságig fennmarad. Kleopátrától egészen a modern idők „Vogue Iron Lady”-jéig, Anna Wintourig – a mai divat nagyasszonyáig, aki azt mondja: „Alkosd meg a saját stílusodat. Légy egyedi önmagad számára, és utánozhatatlan mások szemében.” Ez maga a női szépség titka.